A Passzív Ház (PH) szabványok jelentősen fejlődtek azóta, hogy a Passzív Ház Intézet (PHI) megalapította őket Darmstadtban, Németországban. Ami kezdetben egyetlen, világos modell volt, az mára egy sokféle teljesítményosztályra bővült, amelyek különböző éghajlatokhoz, épülettípusokhoz és energiaforrásokhoz vannak igazítva. Ez az evolúció tükrözi az alacsony energiaigényű építési tervezés növekvő összetettségét és ambícióját, miközben megőrzi a légzárás, a hőkomfort és az energiahatékonyság alapvető céljait.

A Klasszikustól a Plusz és Prémium Szabványokig

Az eredeti Passzív Ház szabvány—amelyet most "Klasszikus" PH szabványnak neveznek—néhány kulcsfontosságú mutatóra összpontosított: fűtési és hűtési igény, légzárás és összes primer energiafogyasztás. Ezek a szabványok meghatározták a magas teljesítményű épületek mércéjét:

• Fűtési vagy hűtési terhelés ≤ 10 W/m², vagy
• Éves fűtési vagy hűtési igény ≤ 15 kWh/m²
• Légzárás ≤ 0.6 ACH50
• Primer Energia Megújuló (PER) igény ≤ 60 kWh/m²/év

Ahogy a energia rendszerek megértése fejlődött, és a megújuló energia egyre hozzáférhetőbbé vált, a PHI két új osztályozást vezetett be:

• PH Plus: PER igény ≤ 45 kWh/m²/év, és ≥ 60 kWh/m²/év helyben termelt megújuló energia
• PH Prémium: PER igény ≤ 30 kWh/m²/év, és ≥ 120 kWh/m²/év helyben termelt megújuló energia

Ezek az új osztályok arra ösztönzik az épületeket, hogy ne csak energiahatékonyak legyenek, hanem energia termelők is—irányt mutatva a valódi nettó zéró teljesítmény felé.

EnerPHit: Szabványok a Felújítási Projektekhez

A meglévő épületek Passzív Ház szintre történő felújítása egyedi kihívásokat jelent—különösen a régi szerkezetek légmentes és hőhídmentes kialakítása terén. Ennek kezelésére a PHI kidolgozta az EnerPHit szabványt, amelynek két megfelelési útja van:

1. Komponens Módszer: PHI által tanúsított komponensek használata, amelyek a specifikus éghajlati zónákhoz (összesen hét, az Északi-sarktól a nagyon forró éghajlatig) lettek tervezve.
2. Igényalapú Módszer: Az energiafelhasználásra és a légmentességi követelményekre vonatkozó elvárások teljesítése, amelyek hasonlóak a Klasszikus szabványhoz, de a meglévő körülményekhez igazítva (pl. fűtési igény 15–35 kWh/m²/év és légmentesség ≤ 1.0 ACH50).

Az éghajlati specifikus részletek közé tartoznak a napnyerési határok (pl. 100 kWh/m² ablakfelület hűtési éghajlatokon) és a felületi szín követelmények a forró zónákban lévő épületek számára, ahol a fényvisszaverő "hűvös" bevonatok gyakran kötelezőek.

PHIUS: Regionális Megközelítés Észak-Amerikában

Az Atlanti-óceánon túl, a Passive House Institute US (PHIUS) saját megközelítését dolgozta ki. Arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen globális szabvány nem működik minden éghajlat számára, ezért a PHIUS éghajlati specifikus, költséghatékony teljesítménycélokat hozott létre a BEOPT (az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának eszköze) használatával. Ezek a célok—kb. 1,000 észak-amerikai helyszínt lefedve—tartalmazzák:

• Éves és csúcs fűtési/hűtési terhelések
• Nedvesség teljesítmény szimulációk a WUFI Passive segítségével
• Szigorú légmentesség: ≤ 0.08 CFM75/ft² burkolati terület

Minden tanúsított PHIUS+ projekt harmadik fél által végzett minőségellenőrzés alá esik, biztosítva, hogy a teljesítmény a kivitelezés során ellenőrzésre kerüljön.

Alkalmazkodások Svédországban és azon túl

Más országok saját, PH-ihlette szabványokat hoztak létre. Svédországban az Energiatakarékos Építés Fórum (FEBY) regionális specifikus benchmarkokat dolgozott ki. Például:

• Dél-Svédország szorosan illeszkedik a PHI specifikációkhoz.
• Észak-Svédország magasabb fűtési terheléseket enged meg (akár 14 W/m²) és olyan légcsereszámokat, amelyek megfelelnek a helyi előírásoknak, biztosítva, hogy a szellőző rendszerek ne legyenek túlterhelve.

Extrém éghajlatokban a tervezőknek tovább kell alkalmazkodniuk. Thomas Greindl építész munkája az Északi-sarkkörön délre—nem kőolaj alapú szigetelés és szakmai diákok alkalmazásával—kiemeli, hogyan teheti a helyi alkalmazkodás és a gyakorlati képzés a Passzív Házat elérhetővé és ökologikussá.

Globális Tanulságok és Helyi Döntések

Svájc Minergie-P szabványától a PHIUS éghajlatra hangolt specifikációiig a Passzív Ház tanúsítványok fejlődése azt mutatja, hogy a "mindenkire érvényes" modell nem mindig megvalósítható. A legjobb szabvány egy projekthez gyakran a következőktől függ:

• Helyi éghajlat és energia kontextus
• Építési módszerek és anyagok
• Teljesítménycélok és ügyfélértékek

Míg a PHI keretrendszernek van a leghosszabb nyomvonala és a legszélesebb nemzetközi elfogadottsága, a szabványok bővülő sokfélesége egy közös célt tükröz: drámaian csökkenteni az energiafelhasználást, miközben olyan épületeket biztosítanak, amelyek kényelmesek, ellenállóak és a jövőre készültek.

---

Akár egy 1950-es évekbeli bungalow-t újít fel, akár egy korszerű lakóépületet tervez, a fejlődő Passzív Ház szabványok fenntartható kiválóságot kínálnak—alkalmazkodó, tudományos alapú és globálisan releváns.